November utolsó éjszakája a szerelmi jóslatok napja. A magyar néphit szerint Szent András napjáról (november 30.) december elsejére virradóra megtudhatták a leányok, ki a jövendőbelijük. Éjjel látták álmukban. Vagy másnap reggel. Vagy karácsonykor a templomban. Előbb vagy utóbb. Kis szerencsével.

Adventben a katolikus egyház szigorú rendet parancsolt híveire évszázadokon át. Minden szerdán és pénteken teljes böjtöt kellett tartani, szombaton pedig nem lehetett hús enni. Tilos volt a zajos mulatság, tánc, lakodalom. Ráadásul a megszokott miserenden túl beiktatott hajnali roráték — hajnali misék — látogatását is szorgalmazták. A hosszú éjszakák és rövid, hideg nappalok időszakában a népi hiedelmek szerint a jövő volt az, ami fényesen világított. Jóslatok ideje volt advent első fele.

András napja (november 30.)

András apostol és vértanú „égi születésnapja" szerelmi jóslás napja volt. A Kárpát-medencei Népi Hálózat helyszínei közül Gúta az a település, ahol részletesen feljegyezték a szerelmi jóslás egy speciális formáját. Aki kíváncsi volt arra, hogy ki lesz a férje (vagy a felesége), András napján egész nap böjtölt, és csak este felé evett három harapásnyi kenyeret, de azt sem nyelte le, hanem a kapcájába köpte, majd lefekvés előtt a feje alá tette. Éjjel aztán megálmodta, ki lesz a férje, ill. felesége. Másutt megrágott kenyérbél helyett higiénikusabb jóslási forma volt szokásban: a leánynak az egész napi böjt után férfiruhát kellett vánkosa alá tennie — amelyért álmában eljön leendő kedvese. Arról nem tudunk, miért volt ekkora szüksége a ruhára...

Hasonló jósló eljárások országszerte ismertek voltak. A lányok az ágy alá tettek egy piros almát - egy pohár vízben.  András napjának reggelén itták meg a vizet és megették az almát is, majd kiszaladtak az utcára. Akit megláttak, az a jövendőbéli mátkájuk. Volt, ahol tükröt tettek a párna alá, amelybe szigorúan csak éjfélkor lehetett belenézni - mert akkor és csakis akkor megláthatta benne leendő párját a kíváncsi leány. Volt ahol a lefekvéskor kellett párnafordító szertartást végezni. Háromszor megfordították a párnát miközben rigmust mondtak: „Párnámat rázom, Szent Andrást várom, mutassa meg a jövendőbeli párom!” 

Voltak bonyolultabb, hosszabb időt igénylő jóslatok is. 

 Az egyik legismertebb eljárás szerint a leánynak András napján titokban piros almát kellett tennie a ház eresze aljába. Ezt Borbála napján — ugyancsak titokban — meg kellett fordítania, és karácsony éjszakáján magával kellett vinnie az éjféli misére. A jóslat szerint az első legény, aki megszólítja, a jövendőbelije. 

Andráskor kellett elkezdeni azt a procedúrát is, melynek végén — napokkal később — kiderült, melyik leány fog elsőként férjez menni a házban lakó nővérek közül. Ehhez a házban lakó lányok összes cipőjét sorba rendezték a ház fala mellett a saroktól, és minden nap az utolsó párat tették előre. Így haladt napról napra a bejárati ajtó felé a cipők sora. Úgy tartották, hogy akinek a cipője először ér a bejárathoz, az fog először férjhez menni. 

Miért épp András?

Senki sem tudja. Szent Andrással kapcsolatban a Biblia is meglehetősen szűkszavú. János evangéliumában találjuk, hogy András volt az egyik első halász, aki követte Jézust a ,,Jöjjetek utánam, én emberhalásszá teszlek titeket!" felszólításra — és magával hívta az Igét hirdetni testvérét, Simon Pétert is. Márknál Jézus hívja az akkor Keresztelő Szent János tanítványaként élő Andrást magához, és András még az Olajfák hegyén is mestere mellett van. 

Az Apostolok cselekedetieben arról olvashatunk, hogy András egészen a Fekete-tengerig gyalogolt hogy hirdesse az igét, és járt görög és trák területeken is.

Egy apokrif, András cselekedetei részletesebben szól Szent András életéről. Eszerint Szent András megjárta Kurdisztánt és Örményországot is. Sőt, azon kevesek közé tartozott, akit a szkíták is befogadtak zárt közösségükbe.   Végül a görög Patrai városában Aegeas prokonzul elé állítják. Az apokrif közli a prokonzul és András hitvitáját, beszámol a szent kínzatásáról és arról is, hogy végül keresztre feszítették. A kereszt más mint Jézusé — az irat szerint András kérésére, aki nem tartja méltónak magát arra, hoyg a Mesterhez hasonlóan végezze. Az András-kereszt egyforma hosszú két szára X-et formázva metszi egymást.   

Rejtély, hogy a nép miért kötötte Szent Andráshoz a szerelmi jóslatokat. Valószínű, hogy a szokás a keresztény idők előtti hitvilág része, és az év leghosszabb éjszakájához kapcsolódik, amely november 30-áról december 1-jére virrad. Az, hogy idővel Szent András napja lett ebből a napból, a szokásokon nem változtatott. 

 

források. Néprajzi Lexikon, katolikus.hu