Hogy segíthet a fülfájáson Karácsony Vigíliáján, azaz Karácsony Böjtjén azaz Bőved Estén elfogyasztott - vagyis el nem fogyasztott - vacsora? Népi hiedelmek, varázslatok, rítusok december 24-ére!

Mikor is van Karácsony Vigíliája, vagy Karácsony Böjtje, az a bizonyos Bőved Est? December 24-én - közismert nevén Szentestén. A régiek egészen pontos forgatókönyv szerint kellett, hogy viselkedjenek ezen az esten a karácsonyi asztal körül - merthogy egész esztendőnyi szerencsét, egészséget - vagy balsorsot és nehézséget alapozhattak meg ebben a pár órában. Minden,  már a terítés, az asztalra helyezett tárgyak - és az asztal alá, sőt: az abrosz alá rakott tárgyak is mágikus erővel bírtak...

Mondhatnánk, hogy minden a terítéssel kezdődött - de csak majdnem. Inkább a karácsonyi abroszhoz fűződő regulákkal. A karácsonyi abrosz  számos változata volt ismert, különösen a Dunántúlon. Ami mindben közös: ezt a terítőt csak és kizárólag az év ezen estéjén lehetett feltenni az asztalra. Bőved est után az évben vetőabroszként vagy sütőabroszként használták - hogy biztosítsa a bő termést, a szépen kelt kenyeret. 

Dunántúlon, a palócoknál és a Dél-Alföldön nem csak az asztalt terítették meg, hanem volt gondjuk az asztal aljára is. Az asztal alá  szénát vagy szalmát terített a gazda, amelyet vacsora után az állatok alá tett, hogy egész esztendőben egészségesek legyenek. Volt, ahol a szerszámokat és munkaeszközöket áldatták meg a karácsonyi asztal alatt, hogy áldás kísérje a munkát egész  évben. Az asztal alá hintett magok bő termést hoztak - de az is megfelelt, ha terménnyel teli szakajtót tettek az asztal alá amelyből aztán a tyúkok kaptak, hogy jól tojjanak. De van, ahol vízkeresztig asztal alatt maradt a szakajtó - pl. Felvidéken, Bussa községben, ahol már a búza és árpa szobába vitelt is rítus és rigmus kísérte - ez, a szakajtó behozatala és az áldás elmondása a Parázsolás szép, bőved-esti szokása. Igazából minden ezzel kezdődött.

Aggyon Isten jó estét mindnyájuknak,
Aggyon bort, búzát,
A gazdának száz malacot, egy ólat,
A gazdasszonnak száz ice kendert, egy orsót,
Szénát, szalmát, szalonnát,
Szép kis tarka bocikát.

A köszöntő után a gabona az asztal alá került és vízkeresztig ott is maradt. A szénát itt nem az asztal lá szórták, hanem az abrosz alá tették. És ezt követte a terítés.

Dunaszekcsőről feljegyzett szokás, hogy az asztalt a gazda bőved estén a szalmával, szénával lókantárral még lámpagyújtás előtt körülkerülte, majd megterítette az asztal alját - mert Jézus szalmában született. Ebben a szalmában aztán szabad volt, sőt, kellett is henteregnie a ház gyerekeinek addig, míg az asztalra az előételeket,  diót, almát, sütőtököt és szőlőt tálaltak.  

Vacsora előtti parázsolás-szertartást gyűjtöttek a néprajztudósok a felvidéki Vicsápapátiban -  amelyben a gazdának egy mézzel, dióval és almával teli rostával kellett bekopogtatnia a szobába, hóna alatt kenyeret cipelve. Arra a kérdésre, hogy „mi újság?”, azt felelte: „Krisztus Jézus született Betlehembe”. A kezében lévő rostával háromszor megfordult, diót vetett a szoba négy sarkába, pálinkát töltöttek neki, megitta majd és köszöntőt mondott:

 „Adjunk hálát az Atya Uristennek, hogy megadta érnünk ezt a mai dicsőséges szent napot, úgy mint Ádám és Éva napját. Adja a fölséges Atya Uristen, hogy továbbra is megérhessük jó erőben és egészségben, isteni áldásban és békességben. Adjon az Uristenek a gazdasszonynak tyúkot, lúdat, a gazdának bort és búzát, a megholt élőknek örökké való nyugodalmat. Isten áldjon meg bennünket”

Másutt más rigmussal dobták a sarkokba a diógerezdeket:  Zalaegerszegen keresztet vetettek, majd az „Atyának, Fiúnak, Szentlélek Istennek” fohásszal dobták a négy sarokba a diót,  Nyitragerencséren még emellett azt is mondták: „Édes angyalkáim megajándékoztatok erővel egészséggel, én megajándékozlak egy-egy dióval” .

Székelykevén is szabott rendje volt a parázsolásnak. A családfő az asztal  alá tette a szénát, elébe helyezte a szakajtót a terményekkel majd a széna tetejére a vesszőt. És a gazdasszony megszólította: 

– Mit csinálsz hé?
– Kötözöm a rossz emberek kezét lábát, hogy távol legyen a rossz a háztól - felelte a gazda, majd kötelet sodort a szénából és megkötötte az asztal egyik lábát.

Ez a kérdés-felelet háromszor ismétlődött, amíg az asztal többi lábát is megkötötte.

Az asztalra helyezett ételek, melyeket általában megfelelő sorrendben fogyasztottak el, a család tagjainak az egészségét biztosították a néphit szerint.  A Kárpát-medencében a mézbe mártott fokhagyma, dió és alma triójával, esetleg szentelt ostyával találkozhatunk előételként. . A karácsonykor feladható ételek sora is szigorúan szabályozott volt, és kellett, hogy legyen az ételekhez  egész kenyér, sőt néhol kalács is - ha bőved esten kezdték meg, biztosan egész évben bővében voltak a kenyérnek, kalácsnak.   Felvidéken az asztalon ostya, alma, dió, káposztaleves, mákos guba, túrós lepény, fokhagyma, bor volt. 

A Jászságban, Jászdózsán már az ebéd is szabott rend szerint ment: hétféle ételt fogyasztottak. Ittak pálinkát, nyeltek fokhagymást, majd a habart bableves, a mézes-mákos csík, az aszalt szilva, aszalt alma, dió és sült tök következett. De volt, ahol 24-én egész nap böjtöltek - az ipolysági Pereszlényben például - de cserébe vacsorakor már  huszonegyféle eledel került az asztalra: hal, bableves, mákos guba, derelye, keserűtúrós galuska, ostya, dió, alma, fokhagyma, vöröshagyma, méz, aszalt szilva, bors, szőlő, sült tök, fehér kenyér, bejgli, bor, pálinka - és a családtagoknak mindenből kellett enni-inni.

Általában elsőnek az ostyát fogyasztották mézzel, borssal és fokhagymával. Ezután ették az almát. Az almának karácsonykor sokféle mágikus szerepet tulajdonítottak. Már írtunk róla, hogy Lucakor lehetett almával jósolni, szépséget hozott az almáról mosakodás és a jószág almáról itatása is. A palócoknál a családfő minden családtagra gondolva vágott gerezdekre egy almát és mind ettek belőle bőved esten, ezzel tartva össze a családot és vezetve vissza azt, aki eltévedne.

 A karácsonyi dió az egész Kárpát-medencében mágikus erővel bírt:  az egészséges dió egészséget, a rossz dió betegséget jósolt. A dióval játszottak is a gyerekek karácsonykor: Székelykevéről gyűjtött játék: az egyik fiú letette a diót a földre, a másik igyekezett megcélozni egy másikkal; ha sikerült, az övé lett a dió, ha nem, akkor mindkettő a földön maradt. 

A karácsonykor fogyasztott ételek közül a hüvelyesek, sült tök és helyenként a hal a következő év pénzbőségét biztosították.   Bab-, borsó- vagy lencselevest ettek, és mákos pupácskát (gubát), vagy halat. A bablevesbe sok helyütt száraz szilvát és gombát is tettek.

Rítusa volt a vacsora elfogyasztásának is - amely szokatlan módon a rendszerint az evőket kiszolgáló gazdaasszonyt szögezte az asztalhoz. Általánosan elterjedt hiedelem szerint a karácsonyi asztaltól a gazdasszony nem állhatott fel, mert akkor a kotlósai nem lennének jó ülősek - így egyszerre kellett feladnia mindent, és mindenki magának kellett, hogy szedjen. És nem csak azok kaptak a bővedesti ételekből, akik jelen voltak: a Kárpát-medencében több helyütt is külön tányérral terítettek a halottaknak - de volt, ahol az "ég madarai" kaptak a külön tányérra egy porciót. 

A vacsora végeztével a karácsonyi asztal morzsájára is volt gondjuk a régieknek. Mivel gyógyító erőt tulajdonítottak neki nagy becsben tartották.   Varsányban például  „Minden ételből, amibül karácsony este evett a gazda, egy kis darabkát – eltették a karácsonyi morzsát – ha a tehénnek bőrgyulladása lett, akkor ezzel füstölték” .

A karácsonyi morzsát másutt is eltették zacskóba kötve. Palóc falvakban az istállóba felkötötték rontás ellen, volt ahol a tehén tőgyét füstölték vele ellés után. Füstölték karácsonyi morzsával a tehenet, kislibákat is. A karácsonyi asztal alatt megszentelődött terményeket, szénát az állatoknak adták, hogy egész esztendőben egészségesek maradjanak. De nem csak az álltaokon segített a különös gyógyszer:  Nógrádsipeken torokfájás ellen füstöltek gyerekeket, Pereszlényben pedig kiűzte a rontást: a megigézett gyerek füstölésére tartották meg. És igen, kiderül amit a címben ígértünk: a morzsa segít a gyerekeken, mert jó volt bizony fülfájás ellen is...aki nem hiszi, járjon utána!

 

A rengeteg rítus ellenére a karácsonyi varázslat nem maradt abba a bőved esti vacsorával! Az éjféli miséhez és a karácsonyfához kapcsolódó szokásokkal a hét közepén folytatjuk!


 

 

 

 

forrás: Magyar Néprajz