Mi köze Láncos Miklósnak Szent Miklóshoz? Hogy keveredhetett egy püspök annyira rossz társaságba, mint a krampuszoké? És tényleg: mi lesz a rossz gyerekekkel? Furcsaságok a MiIkulás körül - amire nem biztos, hogy rá mernél nála kérdezni...
A véletlen püspök
Szent Miklósról pontosan azt sem tudjuk, mikor született. Valamikor Kr.u. 245 és 260 közt Patarában. Ahogyan azt sem tudjuk, hogy lett Myra püspöke.
A legenda szerint Myra város (ma Demre, Törökország, Antalaya) érsekének halálakor a város legidősebb püspöke látomásban parancsot kapott Istentől, hogy azt válasszák meg érseknek (fő-püspök, archi-episcopus)aki a következő hajnalon legelsőként megy a templomba imádkozni - és a neve: Miklós.
És ez az ember a patarai kolostorban felnőtt árvából lett pap, az isteni sugallatra Myrába érkezett ifjú Miklós volt.
"Csodálatos módon virradatkor, isteni indíttatásra, mindenki előtt ott sietett Miklós. A püspök megragadta, és azt mondta neki: „Mi a neved?” Ő pedig, a galambszelídségű ifjú, meghajtott fővel válaszolt: „Miklós, szentséged szolgája.” Erre a templomba vezették, s bár igen erősen ellenkezett, a püspöki székbe ültették."
Így került Miklós csodás körülmények között a myrai érseki székbe.
A másik, prózaibb történet szerint Miklós nagybátyja - szintén Miklós - Myra püspöke volt és az árvaságra jutott fiatal Miklóst pappá neveltette, majd maga mellé vette - és halálakor kézenfekvő volt, hogy kövesse őt az érseki székben.
2. Prostitúció, kényszerítés - és ajándék?
Hogy lett Miklós püspök a jóságos ajándékozó, gyerekeket beszámoltató figura? És kik kapták az első ajándékot? A legenda meglepő -merthogy három prostítúcióra kényszerített leány - apja.
„Miklós szülei elhaltával azon kezdett gondolkozni, hogyan tudná roppant vagyonát az emberi dicséret helyett Isten dicsőségére fordítani. Volt egy szomszédja, nemes ember, aki szükségre jutván, három szűz leányát utcalánynak adni kényszerült, hogy szégyentelen üzletük jövedelméből élelemhez jussanak. A szentnek tudomására jutott a dolog, és elborzadt a gyalázatos bűn miatt. Egy csomó aranyat rejtett egy kendőbe, és az éj leple alatt, az ablakon keresztül, titokban bedobta a házba, majd ugyanolyan titokban távozott. Reggel fölserkenvén az ember megtalálta az aranyat, és Istennek hálát adva, kiházasította elsőszülött leányát.
Nem sok idő múltán Isten szolgája hasonlóan cselekedett. A szomszéd ismét megtalálta az aranyat, és hangos ujjongásban tört ki. Föltette magában, ezentúl virraszt, hogy megtudja, ki volt segítségére szükségében. Néhány nap múlva Miklós kétszer annyi aranyat dobott a házba. Az ember fölébredt a zajra, a menekülő nyomába eredt, és ilyen szókkal szólította meg: „Állj csak meg, hadd lássalak, ki vagy!” Utolérte és fölismerte. Majd földre borulva meg akarta csókolni a lábát, amit ő elutasított, s szavát vette, hogy míg él, nem árulja el."
Más változat szerint Miklós három éjen át dob aranyat a leányait áruba bocsájtó - nem nemes, hanem szegény - ember udvarába a három leány kiházasítására. A harmadik alkalommal a szegényember kilesi őt, majd utánamegy és ígéretet tesz: háláját úgy fejezi ki, hogy széltében-hosszában terjeszti a jóságos ajándékozó, Miklós püspök történetét. A leányok további sorsáról viszont ez a legenda-változat nem emlékezik meg...
A védőszent és a pofon-osztó
Szent Miklós nem csak ajándékot ad, de védőszent is: oltalma alatt állnak a tengerészek, illatszerészek, gyógyszerészek, zálogházak, gyermekek és diákok, búcsújárók, eladósorban levő leányok, igazságtalanul elítéltek, kádárok, köszvényesek, csúzban szenvedők, lenkereskedők, magkereskedők, mészárosok, molnárok, pokol hatalma alatt állók, posztósok, sörgyárosok, szénhordók, takácsok, tanítók, tengeri veszedelmeket kiállók, tűzoltók, tűzvész áldozatai, utasok, vászonkészítők, özönvizek és zivatarok károsultjai. A legendák, melyek megőrizték Miklós tetteit, sokfélék. Van legenda a tenger lecsendesítéséről,a gabona megsokasításáról, Diana olajáról, az elrabolt fiú megmentéséről - és sokminden másról. Miklós népszerűsége cseppet sem csökkent az évszázadok során - bár a valódi történelmi személyhez és az ő személyiségéhez ezeknek a legendáknak minden bizonnyal kevés köze volt...
A Legenda Aurea megemlíti, hogy Miklós részt vett az I. Konstantin császár által összehívott első zsinaton, a niceain 325-ben - de Szent Miklós sajátos vitakultúrájáról ez a legenda nem emlékezik meg. A zsinat tartalmát megörökítő írásokban és néhány ábrázoláson viszont fennmaradt, hogy a vita hevében - amelyet Jézus Istennel való egylényegűségéről folytattak a zsinat résztvevői - Miklós felpofozta vitapartnerét, Ariust.
Később, hivatalosan is nagy "pofon" volt Arius és követői számára (ill. akkor már csak követői számára), hogy Arius tanait a pofon után 56 évvel eretnekségnek minősítette hivatalosan is az első konstantinápolyi zsinat (381), mert az ariánus eretnekek kortársaik szerint Jézus isteni voltát és a Szentháromságot tagadták a homoiusion hangoztatásával.
5. Miklós halála napján (is) ad
A Miklós kultusz a középkor folyamán az egész világon elterjedt. Magyarországon közel hatvan települést neveztek el Szent Miklósról (pl. Kunszentmiklós, Szigetszentmiklós). Képzőművészeti emlékeink közül külön figyelmet érdemel a jánosréti főoltár 8 osztatú táblaképe, amely a legismertebb legendákat illusztrálja (a Nemzeti Galériában nézhető meg eredetiben). A képek kifejezetten elbeszélő jellegűek felül láthatjuk a három leányt, mellette a tenger lecsendesítését. Alul a botba rejtett arany csodája jelenik meg jobbra lent pedig a hamis eskü története (szintén a már idézett Legenda aurea-ból ismert két történet). De hogy lett mindebből pirosruhás Santa Claus, Joulupukki, Télapó és ajándékosztó Mikulás?
Nem tudjuk pontosan. Ami biztos: Miklós püspök december 6-án hunyt el 345-ben - és halála napja lett az ajándékosztás napja. (Különös, de tekintve, hogy születésének idejét nem tudjuk, logikus.)
Hozzánk osztrák eredettel, szláv közvetítéssel érkezett az ajándékozás szép szokása, és a városi polgárságtól a falusi értelmiség közvetítésével jutott el a parasztságig (nagy szerepe volt terjesztésében az iskolarendszernek). Elterjedésével végleg kiszorította a régi népszokást, a miklósolást: az alakoskodással (beötözéssel és szerepjátékkal) járó téli ünnepet.
Láncos Miklós és a krampuszok - az alakoskodók ünnepe
Csepreg városa 1785-ben rendelettel tiltotta a miklósolást - és adta ezzel a népszokás egyik legrészletesebb leírását magyar nyelvterületen:
„...Szent Miklós püspök napja előtt való estvéli vagy éjszakai üdőben némelyek különféle öltözetekben, álorcákban magukat elrejtvén, házrul-házra járnak... keményen megparancsoltatik, hogy senkit sem Szent Miklós előtt való estve, sem Üdvözétönknek születése napján, éjszakáján akár alatta valói, akár gyermekei vagy leányai által az ilyetin szines öltözeteket, avagy házrul-házra való énekliseket, melyek által az éjszakai csendesség sértődik, megengedni ne merészeljenek...” Csepreg város rendelete, 1785
Miklós napjának előestjén a magyarlakta vidékek falvaiban a férfiak gyakran ördögnek öltöztek. Kifordított bundát viseltek, arcukat korommal festették ki, derekukat lánccal övezték és zörögve járták a falut. A nép ajándékokkal igyekezett megenyhíteni kedvüket. Gyimesből gyűjtött ének szerint Miklós ekkor már hozott ugyan ajándékot - de virgácsot is.
Jani, Mari, Piroska
Tudjátok-e mi van ma?
Hoz az öreg minden jót,
piros almát, sok diót.
Hát még mit, hát még mit,
Frissen vágott suhogót...
A miklósolás (Miklós-járás) szokása a 13. századtól a 19. századig tartotta magát - volt, ahol egészen részletesen feljegyzett pontos koreográfiával. Volt ahol Miklós „püspök" a fonóba is betért, ahol kíséretével (ministránsokkal, a harangozóval, az ördöggel) „gyóntatta" az ott összegyűlt lányokat.
De azért volt, ahol már ekkor csak ajándékozott a jóságos Miklós: a Felső-Csallóközben házról házra járó Mikulások dec. 5-én este – miután kikérdezik a gyerekeket jó és rossz tetteikről – puttonyból megajándékozzák őket.
Az alakoskodás nálunk ugyan már eltűnt, de a mai napig élő szokás Miklóskor (illetve előtte egy éjszakával) Ausztriában.
Rossz társaságban - krampusz, Schmutzli és Knecht Ruprecht
A krampusz az Alpok hegyei közt garázdálkodott már akkor, mikor nálunk Láncos Miklós és ördögei járták a falvakat. A Mikulást kísérő ördög-démon alakját Svájcban a Schmutzli, német területen Knecht Rupert jelenítette meg. Knecht Ruprecht szenet ad a rossz gyerekeknek és bekormozza arcukat. Az osztrák Bartl és a Krampus pedig virgácsot hoz - sőt: el is viszi azt, aki rossz volt...
A krampusz-futás hagyománya Ausztriában ma is él: a mi miklósolásunkhoz hasonlóan Szent Miklós napját megelőzően éjszaka szállják meg a városok utcáit az alakoskodók.
A krampusz a kezdetektől ördögalakhoz hasonlított az ábrázolásokon. Elterjedése a középkorra tehető és kutatók szerint figurája a boszorkány-kultusz hiedelemköréből ered. Valószínűleg azért került a Mikulás mellé, mert időben Miklós nappal egybeesett a krampuszok éje, és a Krampuslauf vagy Láncos MIklós és ördögei - azaz a gonosz-űző alakoskodás téli szokása. A krampusszal riogatták már régóta a nép körében a rossz gyerekeket - és a két legenda-kör magától olvadt eggyé - hiszen pl. a Mikulásnak is van puttonya - amibe akár rossz gyerekeket is tehet...
Mára már viszont már Ausztriában sem ijesztgetik a gyerekeket a krampusszal - a Krampuslauf, az éjszakai démon-futás pedig idegenforgalmi látványossággá változott. Úgy tűnik, a kétezres évekre már az egész világon a jóságos Mikulás alakja nyerte el az ünnepet. De persze azért kramupsz és virgács máig jár vele.
források:
Jacobus de Voragine: Legenda aurea
Arcanum- Kézikönytár - Magyar Néprajz
Katona Lajos: Folklór-kalendárium
Stuwwellpeter
