Magyarország | Bács-Kiskun vármegye | Bátmonostor |

Bátmonostor jelentkezési anyaga!

Bátmonostor község, Bács-Kiskun vármegye, azon belül is a Dél-Bácska egyik legrégebbi települése, 1192-re datálható alapításával, kiemelkedő történelmi múltra tekint vissza. Petőfi körtefájának újraültetése tovább erősítheti falunk gyökereit, nemzeti identitásunkat, kötődésünket szülőföldünkhöz, tényleges és szimbolikus értelemben is, hiszen ahogy a költő öröksége, úgy a körtefa is virágzó szépségével ragadja meg csodálóit. Terveink között szerepel a fa köré, közösségi tér és emléktábla emelése, hogy ezzel is méltó módon tiszteleghessünk világhírű költő géniuszunk előtt, születésének 200. évfordulóját ünnepelve. 

Bátmonostor határában található kolostorrom az egyik leggazdagabb középkori leletanyaggal bír, számos bizonyítékot szolgáltatva arra, hogy az itt élő szerzetesek miként virágoztatták fel a térséget úgy kulturálisan,  mint mezőgazdaság tekintetében, mezővárosi rangra emelve azt, amikor még a jelenleg megyei jogú város rangon lévő Baja, csupán kisebb településnek számított.

Bátmonostor és térsége: időutazás a gyümölcstermesztés szektorában


A Duna és holtágainak közelsége maga után vonja az egykori ártéri gazdálkodásból fennmaradt családi gyümölcsös és hobbikertek meglétét. A paraszti gyümölcstermesztés a 20 sz. közepéig középkori formákat őrzött meg: az erdei és ártéri gyümölcsösök kertszerű használatát és kertbe foglalását. A nedvességet kedvelő alma-, körte-, és szilva kisebb-nagyobb ártéri gyümölcsösöket képeztek.

Az árterek jellemző cserjeszintjén gyakori a som és annak különböző fajtái, a galagonya, a vadrózsa és a bodza, melyek a bio - és gyógynövénytermesztés térnyerésével egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert. Történetüket tekintve a gyümölcsösöket erdőkből, ligetekből alakították ki. A bekerített gyümölcsösök neve vadkert volt, melyet számos település neve máig őriz, elég csak vármegyénkben Soltvadkertre gondolnunk. 
Nyelvünk néhány honfoglalás előtti török jövevényszavának tanúsága szerint a magyarok korán megismerkedtek a gyümölcskultúrákkal (alma, dió ,körte, som, szőlő), azonban nem bizonyos, hogy a rendszeres gyűjtögetésen, szüretelésen kívül egyébbel is foglalkoztak. A magyarság a Kárpát-medencében ismerkedett meg egy sor új gyümölcsfélével, melyek őshonosak voltak itt, ill. a Balkánról kerültek az ország területére (cseresznye, málna, mandula, őszibarack, szilva).  A források tanúsága szerint a tervszerű gyümölcsös-telepítések a 16. századtól indultak be hazánkba és térségünkben egyaránt. Az ártéri és erdei gyümölcsösök jelentősége a múlt század második felében az új, bőven termő, nemes fajták elterjedésével visszaesett. A gyümölcsösöket korszerű módszerekkel telepítették, és a paraszti termelésben előtérbe került az addig kevésbé nevelt kajszibarack, őszibarack, cseresznye és meggy. 

A falu határában folyik a Ferenc-tápcsatorna, mely mentén egyedülálló horgászparadicsom és üdülőövezet alakult ki, kisebb családi kertparcellákkal, emellett a  családi gazdaságok is tartalmaznak kisebb vagy nagyobb egyedűrűségben gyümölcsfákat. 
A Duna–Tisza közén a gyümölcstermesztés nagy területeken szőlővel vegyesen folyik, bár ez térségünkben nem igazán jellemző. A szőlők sorai közé csupán elvétve ültettek gyümölcsfákat, külön figyelmet fordítva arra, hogy azok ne vessenek túlzott árnyékot - ezzel akadályoznák a szőlő érését. 
A kertkultúrák mellett az egykori, Baját Szabadkával összekötő vasútvonal mentén, illetve a falun áthaladó 51-es főút mentén elszórtan szintén diófákkal, ringló fákkal és a paraszti udvarokra is oly jellemző eperfákkal találkozhatunk, melyek nagy valószínűséggel magról keltek. 

Gyümölcsösökről

Gondozásuk tavaszi tisztogatásból, a száraz és tört ágak eltávolításából, újabban hernyózásból állt. Fáról vagy fa alól bárkinek joga volt gyümölcsöt szedni, de a fa rázása, az összeszedett gyümölcs elszállítása lopásnak számított. A gyümölcsösök általában nem voltak bekerítve, a családok örökléssel adták tovább a tulajdonjogot. A tolvajok távoltartására, a hulló gyümölcs felszedésére és feldolgozására (aszalás) a távol lakó tulajdonosok csekélyebb munkaerőt képviselő leányokat, fiatal legényeket, idősebb embereket – általában családtagokat – alkalmaztak. 

Kerttörténeti tanösvény Bátmonostortól fél órányira

A Karapancsai Kastély és Major kerttörténeti tanösvényén végigsétálva megismerhetjük a kastélypark történetét, a 2015-ben rekonstruált neobarokk díszkertet, információt kapunk az egykori fejedelmi vadászatokról, a környékbeli sokác nemzetiség kultúrájáról. A tanösvény útvonala végigvezet a két kastélyépület körül, a vadászati terítékhelyen, a vadgesztenye allén,a gyümölcsfa fajtabemutatón, és az egykori majorsági területen, valamint a nagykastély körüli réten.

Gyümölcsöző hiedelmek

A gyümölcsfák ültetésének és oltásának időpontjával kapcsolatos előírások és tilalmak: pl. újholdkor kell ültetni vagy metszeni, hogy majd a növő holddal növekedjék a fa, a legjobb faültető nap október 31.; gyümölcsfát Kisboldogasszony Nagyboldogasszony napja között kell ültetni; gyümölcsfát holdtöltekor kell ültetni, hogy sok szép gyümölcsöt hozzon; gyümölcsfát oltani Gyümölcsoltó Boldogasszony napján (március 25.) kell; keddi napon nem jó diófát ültetni, mert keserű lesz a gyümölcse; a diófát augusztusban lehet nyesni; a diófa tövébe döglött kutyát vagy macskát ástak el, hogy jobban teremjen. Ez az utóbbi hiedelem már a gyümölcsfák termésének serkentésével van összefüggésben, ilyen pl. még az, hogy a karácsonyi morzsát a gyümölcsfa alá szórják; az első termést a terhes anya eszi meg; szilvaszedéskor megfenyegetik a szilvafát: „ha jövőre nem teremsz többet, kiváglak!”; az almafát almaszedés után fejszével megfenyegetik; tavasszal, még virágzás előtt husánggal megverik a terméketlen gyümölcsfákat. 
Óvják a gyümölcsfát szemveréstől is: első virágzáskor feldíszítik színes szalagokkal. Meg lehet rontani a gyümölcsfát azzal, ha koporsószeget, nyúlfogat vernek bele. Ismertek voltak a gyümölcsfákkal kapcsolatban a következő tilalmak: terhes asszony vagy menstruáló nő ne másszon a virágzó fára, mert az elszárad: gyermektelen asszony ne vegye le az első termést, mert rosszul fog teremni a fa; kedden és pénteken nem szabad a fát rázni, mert elszárad; nem szabad lerázni a gyümölcsfákról a zuzmarát, a ráfagyott havat, mert elszárad, lehull róla a gyümölcs.

írta: Horváth Ildikó könyvtáros, művelődésszervező